Hát nem is tudom, hogyan is kezdjem! De lássuk az elejéről! Gondolom, most Te, aki olvassa esetleg a blogomat, azon tűnödsz, hogy miért is nyitottam meg. Ha nem ezen tűnödtél, akkor most azt teszed, mert leírtam, hogy azt csinálod. szóval érted.
Szóval a magyarázat. Azért döntöttem úgy, hogy nyitok egy blogot, hogy mindent kiírhassak magamból! A fájdalmamat, az érzéseimet, a csalódottságomat, egyszóval mindent! Ne aggódj nem vagyok emo-s. Sőt nem is igazán láttam még emost. :)
Ma, 2010. február 5.-én eldöntöttem, hogy megváltoztatom az életemet. Lefogyok, iskolát váltok, elhagyom a barátoknak hitt embereket, és országot is váltok. Persze, az utóbbit csak azután, hogy vége a tanévnek. Alig várom. A kiszemelt ország pedig... UK. United Kingdom, azaz Egyesült Királyság, azon belül is London. Igen, már voltam ott, de majd később írok még róla. Most térjünk vissza a fogyáshoz. Ma leellenőritem a súlyomat, ami meg sem kell említsem... Egyszerűn borzasztó. Nem értem a Hollywood-i sztárokat, mért akarnak még fogyni, ha egyszer olyan soványak. Én nem akarok 50, vagy 55 kg, lenni. Én kiegyeznék, egy 70 kg-val, azt olyan büszkén, és magabiztosan tudnám viselni. De addig még nagyon sokat kell melóznom. Mert sajnos 13-14 kg felesleg van addig, amit el kell pusztítanom.
Persze, nem drasztikus fogyókúrára gondoltam. Hanem egy szép, lassú, de tartós fogyásra. Sportolni szeretek, csak nincs a környékben semmi, amit csinálni lehetne, ugyanis jelenleg, egy kis faluban élek, 1200 emberrel. Vagy még annyival se. :( Nagyon szomorú, 19 évesen bezárva egy kis faluba. Semmi szórakozási lehetőség, és a legjobb barátnőm, habár a szomszédban lakik, de amióta pasija van, azóta alig találkozunk. Szóval eléggé szomorú az életem.
De mára azt hiszem ennyi, délután apukámmal készítünk tepsis krumplit, amiből én nem fogok enni, mert erős vagyok, és tudom, hogy hízlal. :) Így csinálok magamnak egy kis salit.
Na jók legyetek! Puszi
